"Semmi nincs a világon, ami nem szólna hozzánk. Minél jobban megnyitjuk a belső érzékeinket, annál jobban megértjük mindennek a hangját." (Hazrat Inayat Khan)
"Minden atom folyamatosan énekel egy dalt, és ez az a dallam, ami a nagyobb vagy kisebb sűrűség finomabb vagy durvább formáit adja." (Lama Govinda)
A tenger egyetlen hulláma, bizonyos szempontból tekintve, elkülönülő egységet képez, vég és kezdet, születés és halál. Más szempontból azonban a hullám magában nem is létezik, csupán a víz viselkedése, nincsen benne semmi elkülönülő egység, csupán víz.
Amikor valójában a hullámra gondolunk, be kell látnunk, hogy az valami, aminek létezését a szél és a víz pillanatnyi együttműködése teszi lehetővé, s léte egy sor állandóan változó körülmény függvénye.
Azt is felismerjük, hogy minden hullám kapcsolatban van egy másik hullámmal. A hullámok sokasága, mondhatnánk, a tenger mindenkori hangulatának a kifejeződése, megnyilvánulása. A létezés csodája, az utolsó létparányban is jelenvaló tökéletes működés. Akár felismerjük az ok - okozat tökéletes törvényeit, akár nem, az attól még tökéletesen működik.
Attól még, hogy nem hiszünk a gravitációban, még működni fog velünk szemben is. A hangtálak, hangszerek a hangulatunkra, egészségünkre hatnak, akár hiszünk benne akár nem.
Azért vagyunk, hogy minőségi változásokat érjünk el belső úton testileg, lelkileg és szellemileg, ez maga a harmónia megteremtése a tudatosságok jelenvalóságai által.
Nagyon fontos, hogy a meditáció során megteremtsük a helyes külső környezetet, és a tudat helyes belső környezetét. Ha a meditációra készülődő könnyed és kiegyensúlyozott, akkor a meditáció erőfeszítés nélkül jön létre.
„Amikor a hang csenddé válik,
amikor a feszültség nyugalommá szelídül,
akkor az érzés derűvé csendesül.
Amikor minden rezdülést érzel a bőröddel,
és hallod a zenét minden egyes sejtettel.
Szeretsz és szeretve vagy.”
Cserey Viktória
